Vas Csaba András plébános úr ötlete alapján kirándulást szerveztünk Jákra július 9-én szombat délelőtt. Az Atya az autójával és a falubusszal elutaztunk Jákra, hogy megtekintsük a jáki templomot. Ott szeretettel fogadott bennünket Zakó Jenő Atya. A templom környékén még áldatlan állapotok voltak, folyamatos felújítási munka folyik még.

A jáki templom az egykori jákibencés apátság monumentális bazilikája a magyarországi román stílusú építészet kiemelkedő, szinte szimbolikus alkotása. A hazai középkori nemzetségi monostorok egyedülálló épségben fennmaradt képviselője, mely művészi gazdagságával, a táj képébe illeszkedő mesteri elhelyezésével hívja fel magára a figyelmet.

Stílusjegyei alapján 1220 körül alapíthatták, és 1256-ban szentelték fel Szent György tiszteletére. Építése során több alkalommal is változtathattak a terveken, erről tanúskodnak a különféle szabálytalanságok. Történelme viharos: tűz, vihar és az oszmán hadsereg is megrongálta, többször helyre kellett állítani. Az utolsó nagy átépítés 1896 és 1904 közt zajlott, Schulek Frigyes tervei alapján.

Sajnos a leghíresebb részét,  a befelé mélyülő, többszörösen tagolt főbejáratot, melyet normann motívumok díszítenek, fölötte a timpanonban Jézus látható angyalokkal és apostolokkal nem láthattuk. A renoválás miatt takarásban volt, ezért az oldal ajtón érkeztünk a templom belsejébe.

Zakó Jenő Atya mesélte a templom történetét, mutatva a különböző korokban véghezvitt átalakításokat.

A templom alapítója Jáki Nagy Márton, az első olyan nemes, akit oklevélben is már így említenek. Gazdagságáról és hatalmáról is tanúskodik, hogy birtokainak középpontjában kora egyik legmonumentálisabb templomát kezdte el építtetni, hogy majd nevének és nemzetségének méltó emlékeként évszázadokig álljon és uralkodjon a táj felett.

A templom története szorosan kapcsolódik a mellette épült kolostor történetéhez, amiről csak keveset tudunk, bár annyi biztos, hogy többször cserélt gazdát. 1455-ben Elderbach Bertold kapta, majd fia végrendeletileg Bakócz Tamásra hagyta, ezáltal a legutóbbi időkig Bakócz örököseié, az Erdődy családé volt.

A kolostor életében sorsdöntő volt az 1532-es esztendő. Ekkor a Kőszeget ostromló török a kolostort is megtámadta, és a templommal együtt súlyosan megrongálta. Ekkor fejezték le a templom elérhető magasságban lévő szobrait is. A török elvonulása után a szerzetesek még valószínűleg visszatértek, de 1562 után már bizonyosan megszűnt minden kolostori élet.

Az elhagyott épületet 1576-ban Szombathely polgárai felgyújtották. A templomot ért károk nem lehettek annyira súlyosak, hiszen helyreállították, majd 1660 és 1666 között Folnay Ferenc apát nagyobb építkezéseket hajtott végre.

A jelenlegi felújítás még folyik, az orgona felújítása is több éven keresztül tart. A szobrok nagy része még feküdt a földön. A falakról letisztították a szürke réteget, így világosabbnak látszik az egész templombelső.

Érdekes volt hallgatni, hogy évszázadok alatt mennyi minden történt a bazilikával, mennyi vész után újra és újra megújult és várja a hívő és ateista látogatókat egyaránt.

A templom látogatása után „szeretet vendégségben” volt részünk Jákon a Bázel kávéházban. Csaba Atya ellenvetést nem tűrve vendégelt meg bennünket süteménnyel, fagylalttal, kávéval, ki mit választott.

Ezúton is köszönjük a lehetőséget, hogy részt vehettünk ezen a tartalmas délelőttön.